A szatszang lelki együttlét, "ott lenni, ahol a valóságról (Istenről) esik szó". Szatszang nélkül (anélkül, hogy a valóságról halljon) egyetlen ember sem tudja magát megváltoztatni, vagy megjavítani. Számos nagy bölcs és szent megénekelte költeményeiben a szatszang dicsőségét.