Paramyogeshwar Svayambhu Sri Devpuriji
A Satopanth melletti Surya Kundban, 4500 m magasságban még ma is megvan az a barlang, ahol Sri Devpuriji meditált, és Sri Alakhpuriji látomásában és darsanjában (megjelenésében) részesült. Ott megkapta Sri Alakhpuriji áldásait, amellyel felébresztette benne az Úr Siva minden tulajdonságát. Ezért Sri Devpurijit az Úr Siva inkarnációjaként tiszteljük.
Miután megkapta a beavatást mesterétől, Param Mahasiddha Avatar Sri Alakhpurijitól, Paramyogeshwar Sri Devpuriji követte isteni akaratát, és elhagyta a Himaláját, hogy később (a XIX. században) egy kis asrámot létesítsen a sivatagi Kailash faluban (amelyet a Kailash-hegyről az Úr Siva lakhelyérlől neveztek el, és amely a Himalája vonulatának az a csúcsa, amely az összes többi felett áll, mint a végső szent hegy), a Sikar kerületben, India Rajasthan államában.
Paramyogeshwar Sri Devpurijit az Úr Siva inkarnációjaként tiszteljük. Ő megtestesíti az Úr Siva minden tulajdonságát – Siva a megváltó, a rossz és a gonosz elpusztítója. Siva a tudatosság, a tisztaság és a tűz. Paramyogeshwar Sri Devpuriji a spirituális erő adományozója, az Isteni Akarat megtestesülése, és ő képviseli a jógikus tudatot. Az Úr Siva volt az, aki elhozta a jóga bölcsességét az emberiségnek. Sri Devpuriji a Legfelsőbb, egy hatalmas csatorna, aki Fényt és Kozmikus energiát adományoz a Földnek. Minden elem az irányítása alatt állt. Szemtanúk arról számoltak be, hogy vízen járt, és akarata szerint materializálhatta vagy dematerializálhatta testét. Úgy irányította a tüzet és az esőt, ahogy akarta, és bárhová ment, nem maradt utána lábnyom a földön. Semmiféle anyagi vagy asztrális erő nem akadályozhatta Sri Devpurijit; bármikor el tudott jönni, hogy megvédje és támogassa a bhaktáit.
Sri Devpurijinak nem csak a Kailash Asrámban volt szokása meditálni, hanem Khatu dombjai között is, a dzsungelben egy indrokfa alatt vagy a kélási víztározó partján. Oda ment, ahová isteni akarata vitte. Még az elemek is meghajoltak isteni mivolta előtt.
Akárhogy ömlött is az eső, Sri Devpuriji soha nem ázott meg, mert körülötte négyméteres körzetben egy csepp eső sem esett. Persze, akik ezt látták, tudni szerették volna, mindez hogyan lehetséges.
– Indra, az esők ura, vagy, mondhatjuk úgy is, a víz elemé, engedelmeskedik a parancsaimnak – magyarázta Sri Devpuriji.
Nem messze az asrámtól lakott Gangaram parasztgazda. Sri Devpuriji egyszer, zuhogó esőben, kezében égő tehénlepénnyel, benézett Gangaram házához.
– Idenézz, Gangaram – kiáltotta tréfálkozva, – még az Úr Indra sem tudja lehűteni a tehénlepényemet! Az eső olyan forró, mint a déli napsütés!
Gangaram megindultan válaszolt:
– Uram, Te valóban a kegyelem tengere vagy. Senkit nem érhet bántódás a Te oltalmad alatt.Sri Devpuriji így felelt neki:
– Nagy lélek vagy te, Gangaram. Látom, kezded megérteni Gurudeva játékát.Ilyen volt Sri Devpuriji. Akár egy gyermek és egy bölcs egyszerre. Tetteinek indítékai gyakran felfoghatatlanok voltak az emberi elme számára.
Paramhans Sri Swami Madhavanandaji
„Lila Amrit - Sri Mahaprabhuji isteni élete” című művéből
Sri Devpuriji valóban olyan volt, mint az Úr Siva – tudott rendkívül irgalmas is lenni, de nagyon szigorú is. De még akkor is, amikor Sri Devpuriji dühös volt, az emberek áldottnak érezték magukat, mert Isten soha nem ránk haragszik, csak a rossz tulajdonságainkra. Kailashi asrámjában számos csodálatos szatszangot (lelki összejövetelt) tartott, amelyek India minden tájáról vonzották az embereket. Sri Devpuriji állatok iránti szeretete olyan nagy volt, hogy állandóan tehenek, kecskék, madarak, kutyák és kígyók nyája követte. Amikor szatszangot tartott, még a dzsungel élőlényei is kijöttek, hogy meghallgassák a szavait.
Sri Devpuriji 1942-ben elhagyta fizikai testét, átadva spirituális áldását az emberiség egyik legistenibb inkarnációjának, Bhagwan Sri Deep Narayan Mahaprabhujinak, az isteni szeretet, bölcsesség és fény megtestesülésének, Avatárnak és mindenttudó Sziddhának, aki 1828 és 1963 között élt Rajasthanban.
Sri Devpuriji és Bhagwan Sri Deep Narayan Mahaprabhuji kapcsolata nagy egység és szeretet volt. "Két test voltak, de egy Atma". Sri Mahaprabhuji számos költői spirituális dalban (bhadzsanban) fejezte ki mestere iránti odaadását. Ezek leírják a jóga legmagasabb célját, a mindenütt jelenlévő, örökkévaló és isteni Önvalóval való egyesülést.