Hinduizmus és jóga

A hindu vallás, India ősi öröksége olyan eszmerendszer, amelynek középpontjában egyén és Isten kapcsolata, a nem-ártás és a tolerancia áll, valamint olyan szellemi és lelki értékek, amelyek nemcsak India számára érvényesek, hanem egyetemlegesek. Eredete a történelem hajnalára nyúlik vissza. A "hindu" szó eredeti jelentése: az, aki követi a nem-ártás elvét. 

Bhagwan Sri Deep Narayan Mahaprabhuji szerint: 
Ha nem tudod letörölni embertársaid könnyeit, legalább ne légy a könnyek okozója.

A hindu gondolat nem hirdet kizárólagosságot. Azt tanítja, hogy egy Isten van, akihez sok út vezet.

Mindenkor, ha veszendőben van az igazság, és föllendül az igaztalanság, óh Bhárata, megnyilvánítom akkor Önmagam.
A jóknak oltalmára, a gonoszok romlására, az igazság helyreállítására időről-időre megszületek Én.

Bhagavad Gítá - IV/7-8.

A hindu hagyomány szerint a jóga a gyökere minden lelkiségnek, az ősi vallásoknak és a jelenlegieknek is a Földön. A jóga az egyesítő elv a világegyetemben, a spirituális tudat és kozmikus fény, mely lehetővé teszi az egyéni tudat fejlődését, felemelkedését és újraegyesülését az egyetemessel, az Istenivel. A jóga-elv az emberiség számára az egészséges, harmonikus élet kialakításában és az Isten-megvalósítás elérésére szolgáló spirituális filozófiában és gyakorlatrendszerben nyilvánul meg.

A hindu szent iratok arról tanúskodnak, hogy még Isten is, amikor testet ölt a Földön, jógikus hatalmát használva nyilvánítja meg Önmagát:

Bár nem született és halhatatlan vagyok, és minden lény Ura, jóga-hatalmam által megnyilvánulok, uralva a természetet, mi sajátom.

Bhagavad Gítá - IV/6.