| A hindu vallás, India ősi öröksége olyan eszmerendszer, amelynek középpontjában egyén és Isten kapcsolata, a nem-ártás és a tolerancia áll, valamint olyan szellemi és lelki értékek, amelyek nemcsak India számára érvényesek, hanem egyetemlegesek. Eredete a történelem hajnalára nyúlik vissza. A "hindu" szó eredeti jelentése: az, aki követi a nem-ártás |
elvét. Bhagwan Sri Deep Narayan Mahaprabhuji
szerint:"Ha nem tudod letörölni embertársaid
könnyeit, legalább ne légy a könnyek
okozója."
A hindu gondolat nem hirdet kizárólagosságot. Azt tanítja, hogy egy Isten van, akihez sok út vezet. |
|
"Mindenkor, ha veszendőben van az igazság, és föllendül az igaztalanság, óh Bhárata, megnyilvánítom akkor Önmagam. A jóknak oltalmára, a gonoszok romlására, az igazság helyreállítására időről-időre megszületek Én."
(Bhagavad Gítá - IV/7-8.)
|
| A hindu hagyomány szerint a jóga a gyökere minden lelkiségnek, az ősi vallásoknak és a jelenlegieknek is a Földön. A jóga az egyesítő elv a világegyetemben, a spirituális tudat és kozmikus fény, mely lehetővé teszi az egyéni tudat fejlődését, felemelkedését és újraegyesülését az egyetemessel, az Istenivel. |
A jóga-elv az emberiség számára
az egészséges, harmonikus élet
kialakításában
és az Isten-megvalósítás
elérésére szolgáló
spirituális filozófiában és
gyakorlatrendszerben nyilvánul meg.
A hindu szent iratok arról tanúskodnak, hogy még Isten is, amikor testet ölt a Földön, jógikus hatalmát használva nyilvánítja meg Önmagát: |
|
"Bár nem született és halhatatlan vagyok,
és minden lény Ura, jóga-hatalmam által megnyilvánulok, uralva a természetet, mi sajátom."
(Bhagavad Gítá - IV/6.)
|