Szatszang

A szatszang lelki együttlét, "ott lenni, ahol a valóságról (Istenről) esik szó". Szatszang nélkül (anélkül, hogy a valóságról halljon) egyetlen ember sem tudja magát megváltoztatni, vagy megjavítani. Számos nagy bölcs és szent megénekelte költeményeiben a szatszang dicsőségét.

Az, hogy milyen barátaink vannak, és milyen a társaságunk, nagymértékben befolyásolja spirituális fejlődésünket.

Ha rossz barátokkal vesszük körül magunkat, akkor hamarosan mi is átvesszük rossz szokásaikat, ha pedig tiszta, lelki beállítottságú emberek társaságát keressük, akkor mi is gyarapodni fogunk a pozitív lelki tulajdonságokban. Ha pedig egy Istent önmagában megvalósított szent tanító közelségében vagyunk, akkor a belső ébredés előbb-utóbb bennünk is megindul. A szatszang áldása és rendkívüli, isteni atmoszférája révén lelki energiával töltődhetünk fel, amely napokon, heteken át segíthet minket.

"A bölcs Narada, az istenek tanítómestere egyszer megkérdezte az Úr Visnut: »Uram, hol vagy te leginkább? A mennyországban, a meditáló jógik szívében, vagy talán valahol másutt?« És Isten így felelt: »Sem ott, Narada, sem itt, hanem ott vagyok én, ahol szerető gyermekeim
nevem dicsőségét zengik énekükkel.«"

Ez a példabeszéd, mely a hindu hagyományból származik, a szatszang mással össze nem hasonlítható értékéről tanúskodik.

A szatszangon a lelki keresők Mesterük vezetésével, vagy ha ez nem lehetséges, akkor az ő áldásával és spirituális jelenlétével az isteni tudásról, a belső megvalósításról beszélnek, bhadzsanokat (lelki, vallásos témájú dalok)

énekelnek és magyaráznak, részleteket olvasnak fel szent iratokból, mint a Bhagavad Gítá, a Védák, Upanisádok, vagy szentek életrajzai. A résztvevők közösen imádkoznak, végül pedig könnyü, indiai jellegü, vegetárius étkezés zárja az összejövetelt.

A Mandirban tartott szatszangok időpontjáról itt találhatunk információt.