Az isteni szeretet, fény és bölcsesség
megtestesülése, a nagy szent és
Isteni Mester Bhagwan Sri Deep Narayan Mahaprabhuji
1828-tól 1963-ig élt és tanított
Északnyugat-Indiában, Radzsasztánban.
Asramja, a Thar sivatag közepén,
zarándokhely lett. Keresők milliói
látogatják meg e helyet, hogy érezzék
rendkívüli kisugárzását
és isteni atmoszféráját.
Mahaprabhuji élete és tanítása az
emberiség felemelkedését
és minden élőlény védelmét
szolgálta.
Élete és szavai a múlhatatlan és
legmagasabbrendü valóságot, a
Szat Szanátana Dharmát
közvetítette mindenkinek, tekintet nélkül
vallására, nemzetiségére vagy
társadalmi helyzetére. Szat Szanátana Dharma
annyit jelent: az egység megvalósítása
az Isteni Önvalóval. Ez az
örökérvényü "vallás",
amely minden felekezettől független, és
egységbe foglal minden élőlényt.
Azt tanítja, hogy minden élőlény
ugyanazt az isteni fényt hordozza.
"Szeress minden élőlényt - legalább annyira,
mint önmagadat"
- ez a lényege Mahaprabhuji üzenetének.
"Szeretni" annyit jelent, hogy megérteni, megbocsájtani,
segíteni, adni. Minden élőlény,
az emberek, ahogy az állatok is, Isten gyermekei, az ő
részei. Ezért minden ember egy Istennel,
s egyidejüleg az egész Teremtéssel.
Életének az a feladata, hogy ezt a valóságot
felismerje, és a Földön megvalósítsa.
Ez annyit jelent, hogy fel kell adni a szétválasztó
egoizmust és a szüklátókörü
önzést; egységben és harmóniában
kell élni minden élőlénnyel.
Az embereknek együtt kell müködni,
segíteni és támogatni egymást.
135 éves korában Mahaprabhuji azon a napon
és órában hagyta el a Földet, amelyet
már egy évvel azelőtt megjelölt, de szelleme ma
is jelen van, és a fény, amit tanítványainak
szívében gyújtott, kiolthatatlan, mint az isteni
láng, amelyből ered.